„Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban
megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája.”
Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, Én már akkor úgy éreztem,meghalok Érted.
Szeretném, ha én lehetnék magyarórán az ihleted, töriórán az emléked, nyelvórán a kiejtésed, tesiórán a mozdulatod, matekórán az ismeretlened, fizikán a képleted, földrajzon a vágyad, rajzórán az ecseted, biológiaórán a ...sejted..
Biztosan fáj a lábad, mert egész nap a fejemben jártál!
Ki tudja hány perc vagy hány nap az élet? De mielõtt életem véget ér,
lesz-e még alkalmam szeretni Téged,
eljössz-e egy nap majd szívemért?
Semmit sem várok, és semmit sem kérek…
Ha rólam álmodsz, megérzem Én,
de szívemben örökké várok, remélek…
míg az órán a mutató mendegél…
S ha már nincs holnap, én attól sem félek…
Nem fáj a szív, ha már nem dobog,
de ma még itt vagyok…s ameddig élek,
szeretlek…míg a nap elrobog."
"Csupa szerelem az életünk,
Élünk, remélünk, szeretünk, s feledünk.
Minden szerelem egy újabb remény,
Egy lehetõség arra, hogy boldog legyél.
Ha úgy érzed,
Az egész világ összefogott ellened,
Egy Társra van szükséged,
Egy Társra, ki nagyon szeret Téged!
Kinek elmondhatod, mi nyomja a szíved,
Bármit mondasz, Õ mindig megért Téged.
S ha a fájdalomtól elered a könnyed,
Egy forró csókkal engesztel ki Téged!
Nincs ennél szebb dolog a világon,
A szerelem egy fényes csillag a hétköznapokban.
Egy csillag mely annyira fényes,
Hogy elvakít mindenkit, de ugyanakkor nagyon kényes.
Vigyázz e kincsre, nagyon vigyázz,
S ezzel a tûzzel sohase játssz.
Csak merülj bele szép szeme világába,
S ajkad forrjon bele szerelmed ajkába!"
Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.
A szerelem betegség mondták már sokan, s effélét hallottam csak mosolyogtam. Akkor még nemtudtam hogy mi az a szerelem, hogy egykor még emiatt ennyit kell szenvednem
Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled felhős az ég. Csak veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem, tudod!
Üres az ágy, és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába is várom, üvölt a csend és hallgat az élet, rám tör az érzés: Szeretlek téged!
Reggel nem tudok enni, mert rád gondolok… Délben nem tudok enni, mert rád gondolok… Este nem tudok aludni, mert ... éhes vagyok.
Este, ha kigyúlnak a csillagok, úgy fáj, hogy te ott én meg itt vagyok. Szívembe felsír a hozzád hajló vágy. Veled álmodom át az egész éjszakát!
Ha látnád szemem csillogását, ha hallanád szívem dobbanását, tudnád, mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.
Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet! Vigyáznék rád, mint egy angyal. Hisz te vagy az, ki már akkor hiányzik, mikor ébred a hajnal.
Öröm és bánat együtt van a szívemben, egy könnycsepp csillan meg a szememben. Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék, hiányzol, de nagyon.
Sz ólj ha bánt valami...
E ngedj vigasztalni...
R észaddé válni...
E gy lélekben élni...
T üzben együtt veszni...
L ángban együtt égni...
E gymást hün szeretni...
K ülönben meghalni.
Ne higyj a fiúnak, ha Rád nevet, ne higyj, ha esküvel mondja, hogy szeret, ne higyj még akkor sem, ha könnyeket ejt, mert a fiú nehezen sír, de könnyen felejt
Amióta megláttalak,nem tudok nyugodni, a Te két szép szemed, nem tudom feledni.Úgy vágyom utánad, elepeszt a bánat,ha egyszer elhagynál, meghalnék utánad!
Miért?
Miért kell élnem, ha fáj?
Miért vagyok szárnyszegett madár?
Miért nincs gyógyír az életre,
csak a nagyszerű halál?
Se élni, se halni,
A lét kínja mar,
Bár szűnnék meg hamar. Törött szárnyam
Tehetetlen verdes
Az irgalom másfelé repdes
Önmagam megölni,
Mily nagyszerű tett,
Eldobni e gyászos életet.
Erőm még ehhez sincs,
Agyamban tombol a nincs.
Mozdulatlan várom,
Hogy elér a vég,
S lelkem többé nem ég.
Nem kell több kín és gyötrelem,
Sem öröm, sem lázas szerelem.
Megfáradt már a lét,
Elmondja végső énekét.
Felejtsetek, nem is voltam,
Egy ismeretlent leltek holtan
A Földön csak álmomban voltam.
Millió hang egyszerre törik össze, mert hallgatásod szívem síri csöndje.Millió szín és millió indulat, rád gondolva szívemből fakad. Millió gondolat hangosan duruzsol, és néma csend alatt millió vagy és millió akarat lázangva forr, ha jön az alkonyat. Millió emlék és millió szó, millió rossz és millió jó, millió arc és millió jelenet, de csak egy szó: SZERETLEK!
Örvény voltál, mélybe húztál, megtartottál, összehúztál. Csókod ízét még ézem a számon, ha hiányoznák, tudod a számom! ;)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
