1. Jól képzett öngyilkos soha még csak említést sem tesz öngyilkossági terveire. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér elismerősei körében:

Amíg él: ”Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!” Amikor meghalt:” De sokáig lamentált szegény, amíg rászánta magát!

Halálunk mindenkinek legyen meglepetés; életünk frappáns záró poénja.
2. Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hitetlenné teszi életünket és halálunkat. Ha még maradt ütésünk és simogatásunk,- üssünk és simogassunk. De ”visszaszólni a megsemmisülésből”- ez szánalmas és megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy gyávák voltunk cselekedni életünkbe és elnémulni halálunkba.

Ha halálunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg akarunk büntetni szeretetükért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt nagyobb bűntudatot bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen a primitív módon még kicsit tovább akarunk élni.
3. Tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik. Nincs komikusabb annál, mint amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még gyorsan polgári jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük ki magunkat.
4. Öngyilkosságot soha nem követünk el családi vagy ismeretségi körben. Önkéntes halállunk csak a legzártabb magánügyünk lehet. Ezért az öngyilkosjelölt utazzon el meghalni, a legjobb, ha külföldre távozik. Erre a célra még kölcsönt is szabad felvenni. Hátrahagyott javainkból majd megtérítik az illetések. Az ember ne spóroljon a halálán.
5. Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos:

-mindenféle tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni-, mert seb, az alvadt vér, gusztustalan;

-felakasztani magunkat-, mert a kilógó nyelvű, püffedt fekete arcú hulla, ijesztően groteszk;

- kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani,- ugyanezért;

-levetni magunkat valamilyen magas épületről-, mert az eldeformálódott test méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz;

-gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben-, mert ha ügyetlenek vagyunk, halál helyett csak meghülyülünk, és életfogytiglan ápolhatnak minket.
6. Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek helyett:

-éhen hal.(egyáltalán nem eszik semmit, két-három nap múlva már nem érzünk éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk. Közben igyunk tiszta vizet, hogy ne száradjunk ki, mert nagyon kellemetlen lesz a leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd ”szívgyengeségben” csöndesen, valószínűleg álmunkba elhalálozunk.)

-megfagy.(egy üveg jó konyak mellett elhever egy havas erdei tisztáson, és addig nézi a csillagokat, amíg ringató kábulatban átsuhan a nemlétbe.)

-kád forró vízben felvágja az ereit.(a forró víz megakadályozza a véralvadást.)
7. Öngyilkosságból csak jelesre lehet vizsgázni. Vagyis meg kell halni. Akit pótvizsgára utasítanak megmentése útján-, az süllyedjen el röstelkedésében. Nem komoly ember. Az élők között van a helye.
8. Az elkeseredettség, a kétségbeesés, a legkevésbé alkalmas lelkiállapot arra, hogy befejezzük életünket. Ilyenkor csak dilettánsok követnek el öngyilkosságot. E szabály hátterében a következő megoldás lappang:

Materialisták számára: Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami él. Van dagálya, felemelkedése és alázuhanása. Létünket paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak a körülmények lefelé, annál inkább növekszik a felhajtóerő, és előbb utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafa dugót nyomunk a víz alá. Ezért aki kétségbeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan szívvel lép ki az életből, mert sejti, hogy a dolgok közelgő jóra fordulásáról mond le.

Idealisták számára: Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak odaát folytatása. S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy változtatni- önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon- csak itt , e földi életben lehet. A túlsó síkon csak szemlélet van és megítélés. Ezért a dilettáns öngyilkos a leggonoszabb csapdába esik bele: éppen azt az elviselhetetlen lelkiállapotot konzerválja időtlen időkre, ami elől az öngyilkosságba menekül. Úgy marad.
9. Ezért akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok vagyunk. Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem gyávaságból, menekülésképp vagy önutálattól sarkantyúzva távozunk az élők sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében, örömeivel és sikerajándékaival együtt. Az ilyen öngyilkosságot soha nem bánjuk meg, és példaképpé válhatunk minden idők utánunk következő öngyilkosai számára.